Az időtlen szennyvíziszap a nem természetes és természetes anyagok meglehetősen bonyolult heterogén szuszpenziója, amely a szennyvízkezelés technikai folyamatai során elkülönül. Jelentős nyersanyagforrást jelentenek, létfontosságú tápanyagokkal és nyomelemekkel rendelkeznek, és fokozhatják a talaj fizikai-kémiai és szerves tulajdonságait. A szennyvíziszap felhasználása és feldolgozása nagy lehetőség, tipikus lehetőség a vadonatúj modern technológia, a helyi feldolgozás, valamint a helyi vállalkozók támogatására.
Az előállított iszap mennyisége nem irreleváns, a MOE (2020) [1] idézetei szerint a Cseh Köztársaságban a szennyvíziszap teljes szárazanyag-tartalma évente körülbelül 163 ezer tonna. A szennyvíziszap kezelése jelentősen fontos problémát jelent. Az Európai Unió minden nemzetében irányelvek vannak érvényben, amelyek alapján minden résztvevő államnak létre kell hoznia a vonatkozó jogszabályokat. Az európai politikák szerint a tárolóhelyet érintő adminisztrációs megközelítéseket most megváltoztatják a hulladék stabilizálását, valamint a biztonságos újrahasznosítást okozó technikák. [2] a különböző formájú (folyékony, enyhén megvastagodott, lecsapolt vagy kiszáradt) szennyvíziszapot mezőgazdasági és erdészeti talajok közvetlen trágyázására, a megzavart szennyeződések visszanyerésére és komposzt előállítására használják. A cseh jogszabályok szerint megkülönböztetjük az I. és II. iszapcsoportot, amely kiválasztja az utolsó iszapkezelést.
A szennyvíziszap egy bonyolult heterogén mátrix, amely a szűrés során keletkezik, nagy mennyiségben létrehozva egy szennyvíztisztító telepen (WWTP). A benne található tápanyagok felhasználása nagy ökológiai és pénzügyi nehézségeket is jelent; a szennyvíziszap számos nem biztonságos vegyületet tartalmaz, például izmos acélokat vagy patogén organizmusokat, ugyanakkor jelentős tápanyag-vagy szerves anyagforrás [4] az iszap növeli a szennyeződések bizonyos tulajdonságait (pl. vízfelvételi képesség, tápanyag-fókusz), valamint csökkenti az erózióval szembeni érzékenységet a talaj vázának javításával, másrészt jelentős mennyiségű potenciálisan veszélyes acélt, szerves szennyező anyagot, mikroműanyagot, kórokozót és nemkívánatos szagokat tartalmazhat. Az iszap olyan melléktermékeket tartalmaz, amelyeket számos WWTP-webhelyen állítottak elő és halmoztak fel, amelyek mezőgazdasági alkalmazásokhoz hasznos részeket tartalmaznak (pl. nyersanyag, foszfor és nitrogén), valamint néhány szennyező anyagot (potenciálisan mérgező szempontok, természetes szennyező anyagok és kórokozók). A természetes anyagok (tápanyagok), a nitrogén és a foszfor elsősorban lényegében állt az iszap. A káliumot általában alacsonyabb értékűek jelentik.
A szennyvíziszap alapvető jellemzője az állaga (koncentrációja), amelyet az iszap teljesen száraz anyagháló-tartalmában is kifejeznek, akár százalékban [ % ], akár gramm/liter [g / l]-ben; az iszap szerkezete és teljesen száraz anyagtartalma elsősorban a szennyvíz levegőszennyezésének jellegétől és a szennyvíz kezelésétől függ (mechanikai kezelés, biológiai terápia vagy ezek kombinációja, fizikai-kémiai kezelés vagy utókezelés stb.) [5] (Dohanyos et al. Al., 2009). A nagyvárosi szennyvíztisztító telepek iszapjai átlagosan 0,5-7% teljesen szárazanyagot tartalmaznak, amely 60-70% szerves vegyületeket, valamint 30-40% nem természetes anyagokat tartalmaz. Az iszap erős fázisa körülbelül 80% – ban tartja a 0,1 mm-nél nagyobb méretű biteket, valamint a 0,1 mm-nél kisebb töredékek 20% – át.
Iszapkezelési alternatívák
A szennyvíziszap feldolgozásának minden szakaszában otthonai megváltoznak. A szennyvízkezelés során az iszap mikroflórája módosul; a metán fermentáció folyamata a teljes szén-dioxid-tartalom csökkenését eredményezi, míg a hőterápia a hőmérséklettől függően az iszap tömörüléséhez vagy akár az összes nyersanyag szervetlen anyaggá történő átalakításához vezethet. Ezért számos különböző típusú finomított iszapot fejlesztenek ki a tisztítóberendezésekből, amelyek mindegyike különböző kémiai szerkezettel rendelkezik. A fizikai tulajdonságok, az egységesség, sőt az olyan specifikációk is változhatnak, mint a szennyező anyagok mérgezése vagy stabilitása. Mindezek a tényezők dönthetnek arról, hogy egy adott anyagot biztonságosnak vagy veszélyesnek minősítenek-e. A fent felsorolt SPECIFIKÁCIÓK meghatározott értékei befolyásolhatják a finomítási technológia változásait az extra irányítási technikák létrehozása érdekében. Következésképpen fontos, hogy az ilyen típusú hulladék, a kapott termék feldolgozásának minden fázisa alapos kémiai elemzésen menjen keresztül. Az iszapfigyelés különböző agronómiai alkalmazásokból áll (előzetes komposztálással vagy anélkül), elégetés és hulladéklerakás. Jelenleg a közvetlen hulladéklerakás jelentősen korlátozott a környezeti korlátozások miatt a kerek gazdasági helyzet reklámozására; az iszapot is megváltják, valamint nem fogyasztásra vagy élelmiszer-előállításra szánt növények termesztésére használják;
A gazdálkodásban használják; szerkezetekben használják; eltávolították a foszfort, az acélokat vagy a zsírokat, és a piacon is használják; éghető pelletek, granulátumok vagy más hasznos anyagok, például abszorbensek gyártása. Az iszap Öko-szempontból elfogadható, fenntartható és gazdaságilag praktikus gyógyítására vagy kezelésére van szükség; az EU hulladékpolitikája visszafogja a szemét ártalmatlanítását, valamint elősegíti a hulladék megelőzését, minimalizálását és újrahasznosítását. A hulladéklerakást, amely egyes iszapok fő eredménye Európában, általában fenntarthatatlannak tartják. Az egyetlen alternatíva az újrahasznosítás és a megsemmisítés. Az újrahasznosítási lehetőségek közé tartozik a talaj szerves trágyaként történő felhasználása vagy a talaj kiváló minőségének javítása a gazdálkodásban, valamint a visszanyerés. A pusztítási módszerek közé tartozik az égetés energia felhasználása nélkül vagy azzal, gázosítás, valamint az iszap felhasználása technológiai üzemanyagként, amikor hamut használnak vagy hulladéklerakóba helyezik (Dohanyos et al., 2009). A környezetbarát hulladékok hulladéklerakókban történő elhelyezésének folyamatos csökkenésének köszönhetően jelenleg megvalósítható a szárított iszap hasznosítása a mezőgazdaságban (Hub Pcslek, 2007).
Az iszap hasznosításának kérdései
Az iszap használatának legnagyobb problémája a vegyi anyagok, hormonok, valamint a maradék állapotban maradó gyógyszerek legjobb szűrésének kudarca [7] mivel ezeknek a lerakódásoknak az eltávolítása UV-vagy gamma-sugarakkal vagy plazmával történő módszerekkel minden bizonnyal nagyon költséges lenne mind mennyiség, mind energiafelvétel szempontjából, ezen anyagok biológiai lebomlására kell koncentrálni. Az ideális mikrobiális típusok használata ideális választásnak tűnik ezeknek a maradványoknak vagy legalább egy adott anyagcsoportnak (pl. peszticidek, hormonális szerek vagy specifikus gyógyszeres anyagok, például anasztrozol, furoszemid, Oxazepam, Atenolol) eltávolítására. A kezelt szennyvíziszap ezt követően kerti komposztkeverékek formájában felhasználható meghatározott weboldalakra.
A szennyvíziszap hatékony felhasználása és ártalmatlanítása
Bevezetés a problémába. Az iszap elkerülhetetlen hulladék a szennyvízkezelésben. Ezeknek a vizeknek a feldolgozását úgy fejlesztették ki, hogy eltávolítsák a nemkívánatos komponenseket a vízből, valamint egy volumetrikus jelentéktelen további áram – iszapba fókuszálják őket. Az iszapnak biológiai kezelésből származó biomassza-feleslege is lehet. A cél az iszap terápia célja, hogy elkerüljék a káros hatások a környezetben, valamint az emberi egészség és wellness. Mind az értékes, mind a szennyező összetevők koncentrációja az iszapban (valamint az ezekkel kapcsolatos egészségügyi kockázatok) a szennyvíz kezdeti kiváló minőségétől, valamint a szükséges innováció szintjétől függ, amely biztosítja a tisztított szennyvíz minőségi követelményeinek teljesítését.
Az iszapot környezetvédelmi szempontból megfelelő módon kell felhasználni vagy feldolgozni, fenntartható gazdaságilag praktikus módon. Az iszapkezelés általában a szennyvízkezelés teljes árának körülbelül több mint felét fizeti. Az iszap nyomon követése minden bizonnyal jelentősen bonyolulttá válik, mivel a környezetvédelmi kritériumok szigorúbbá válnak, valamint mivel az iszapkibocsátást a jogszabályok és a közvélemény korlátozza. Az EU hulladékterve csökkenti a hulladék ártalmatlanítását, valamint elősegíti a hulladék elkerülését, minimalizálását és újrahasznosítását. A dömping az iszap a tengerbe ténylegesen jogszerűen megállt, figyelembe véve, hogy a végén 1998. A hulladéklerakást, amely egyes iszapok fő eredménye Európában, általában fenntarthatatlannak tekintik.
